Falabella

Legfeljebb 75-cm-es magasságával a világ legkisebb lova. Nevét tenyésztõi után, a Buenos Aires mellett gazdálkodó Falabella családról kapta.
Kis testû telivértõl származik, melyet shetlandi pónival kereszteztek.
Bármely fajtájú kancával keresztezve az utód sokkal kisebb lesz mint az anyja, és néhány generáció múlva az elõbbi utód leszármazottai elérik a falabella méretét.

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé.
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki.

Angloarab

A világ minden táján élnek az arab és a telivér keresztezésébõl származó angloarab lovak.
A fajta a 19. század negyvenes éveiben végzett keresztezésekbõl (angol telivér és arab) származik.
Kezdetben két vonal létezett: a déli és az ún. tiszta vonal. A déli vonal kialakulási helye a délnyugat-franciaországi Limousin vidéke, ahol az arab és a telivér ménekkel fedezték a helyi, de szintén arab, illetve a keleti leszármazási vonalú kancákat.

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük.

Arab

Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.

Eredete

A „hidegvérű” kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű. A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik.

Angol telivér

Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon.
A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló.
Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben.